Hajnalban keltünk, gyors reggeli után elindultunk a kolostorhoz, ahol már elkezdődött a tibeti naptárnak megfelelően a kétnapos egyházi ünnepség, a Diskit Gustor.
Nemcsak a szerzetesi maszkos táncot szerettük volna megismerni, hanem a felkészülést is erre az eseményre, amikor már korán reggel a ima is ehhez az eseményhez kapcsolódik. A nap pirkadatkor kezdődik, azzal a dukangbeli szertartással, ami a lámaista hit szerint a jelenlévők elméjét mennyei békével árasztja el. Vezetőink közbenjárására, természetesen mi is bemehettünk a nagyterembe. Megfigyelhettük, miként sétálnak a szerzetesek a helyszínre. Szerencsére ilyenkor már nincs nagyon turista, így nem éreztük, hogy zavarnánk őket.
Diskit kolostora, mely szintén a Gelupa (Sárga kalaposok) rendjéhez tartozik, a legnagyobb, és legrégebben fennmaradt kolostor a Nubra völgyében, mely szintén, mint a többi, egy dombtetőn épült. Korai emlékek a XIV. századból is fellelhetők.
Szintén ide tartozik a 32 méter magas, lenyűgöző Buddha szobor, mely Shyok folyó és Pakisztán felé néz. 2006-ban kezdték építeni adományokból, majd 2010-ben a Dalai láma szentelte fel. Három fő funkciója van, Diskit védelme, a pakisztáni háború megelőzése, és a világbéke előmozdítása.
A kolostorban közel 100 szerzetes lakik, iskolájában tibeti gyerekek tanulnak. Az iskola korszerűsítése után, egy számítógépes létesítményt is kialakítottak, ahol a szerzetesek számítógépes ismereteket, és angolt is könnyebben elsajátíthatnak.
Érdekes nap volt a mai. Vezetőink azért figyelmeztettek minket, nagyon körültekintők legyünk, ne zavarjuk a megszokott rendet, és mi lányok felettébb visszahúzódóbbak legyünk, mert hiába már megszokott a szerzetesek körében, hogy nők is a látogatók között vannak, de nagyon szégyenlősek. Eleve tudtuk, hogy mikor öltözködnek, nem is maradhatunk bent.
Megkezdődött a reggeli pudzsa, beosontunk a terembe, ahol már középen, egymással szemben a kis padok mögött ültek a legidősebb, legtapasztaltabb lámák. Második sorban, az ablak alatt foglaltak helyet a szerzetesek, novíciusok. Mi közöttük ültünk, egy szivacson.
Elég rosszul sikerült a videó, de talán egy kis hangulatot bemutat.
A szertartási rendet már ismertük az előző napokból. Próbáltunk fotózni is, de inkább csak ültünk, és jó ideig csak hallgattuk őket, szintén meditáltunk egy kicsit. A fiatalokon itt is látszott, még annyira nem tudják beleélni magukat, de felfedeztünk egy fiút, tanítója mellett ült, és rajta láttuk, komolyan veszi a tanulást. Mikor az egyik szerzetes jakvajteát hozott, megfigyeltem, az öregek kis kendőbe becsomagolt csészét vesznek elő. Ahogy elnéztem, novícius koruk óta használhatják. Kedvesen minket is megkínáltak vele, udvariasan el is fogadtuk.
Volt egy nagyon idős bácsika, érdekes arca volt, felfigyeltem rá. Először csak figyeltem, majd mikor többször rám nézett, a szememmel megkérdeztem, fotózhatom-e. Aranyosan pillantott, majd láttam, mikor arrébb mentem, mindig keresett a tekintetével hol lehetek.
Aztán lassan elkezdtek öltözködni, minket meg udvariasan kitessékeltek.
Kint már gyülekezett a sok hozzátartozó, helyi turista, környező falvakban lakók százai, hogy részesei lehessenek a nem mindennapi látványosságnak, a cham-nak. Gyönyörű népviseletbe öltözött nők, férfiak. A teret körbe ülték, ott várták, hogy elkezdődhessen a tánc.
Bent izgatott készülődés. A kolostori fesztivál lehetőséget biztosít a helyi embereknek a szocializálódásra, és a szórakozásra. Láttunk szülőket, akik örömmel szorították novícius gyerekeiket, kis ajándékokkal lepték meg őket.
 |
| Madártávlatból a fesztivál helyszíne |
A cham, a tibeti buddhizmus és fesztiváljaikhoz kötődő maszkos és jelmezes tánc, mint áldozati aktus. A teljes odaadást jelenti, azt, amikor az ember odaadja magát istenének, és teste transzcendens erők eszköze lesz, a külső és a belső cselekvés együtt működik, nem választható szét. A tánc ilyen módon fontos szerepet játszott az Ősidőktől kezdve a tibeti rituálékban is.
A cham általában egy-két napig tart, néhány órával napkelte után kezdődik a kolostor udvarán. A megfelelő időjárás nagyon fontos, hiszen az előadások szabadtéren zajlanak, ezért a legtöbb kolostor a tánc előtt meghívja a helyi időjárás varázslót, aki előzetes rituáléjával megfelelő időjárást biztosít. A tánc a kolostor fő temploma előtti téren zajlik ilyenkor a templom a táncosok öltözője. A táncosok legfontosabb kelléke a maszk, mely egy fejet ábrázol, a magasrangú istenségek esetében három szemmel. A maszkok kétszer vagy háromszor nagyobbak, mint az emberi arc, ezért a táncos nem a maszk szemén hanem az orr lyukán, vagy a száján keresztül lát. A legrégebbi maszkok szent tárgyak, melyek különleges mágikus erővel bírnak, így aki a rituálé alatt viseli, transz állapotba kerül, megszállja az adott istenség. A táncosok ruhája brokátból vagy selyemből készül és a szerzetesi ruha felett viselik. A táncosok kezében fegyverek és egyéb tárgyak vannak melyek a megjelenített istenségek tárgyainak pontos másai. A táncosok csak férfiak lehetnek, hogy ki táncolhat az attól függ mennyi idős, mennyire tanult, ismeri-e a cham misztikus hátterét. A magas rangú lámák alakítják a tánc fő istenségeit. A táncot a szerzetesek hagyományos tibeti hangszerekkel kísérik.
Mikor elkezdődött a tánc, míg a többiek ott maradtak, mi öten kicsit különváltunk. Böbe, Zsuzsi, Béla, Zoli és én, felmentünk a faluba. Tudtuk később sokan lesznek, igaz meglepetésünkre, a fesztiválon is felettébb kevesen voltak.
Sétáltunk a faluban, és beültünk az embereket figyelni az egyik templomba majd egy órán át. Érdekes az a szertartás, ahogy belépnek. Mint nálunk a szenteltvíz és a kereszt, náluk az imára összetett kéz, leborulni, lefeküdni a padlóra, és többször megismételni.
Találkoztunk nőkkel, kisgyerekekkel a kezükben. Odavitték őket az oltárhoz, és láttuk, hogy ez valamilyen szertartás része. Olvastam utána, hogy a gyerekeket 2-3 hónapos korukban keresztelik meg a fesztiválok idején a templomban.
Láttunk egy idős embert is, szintén az oltárnál töltött hosszabb időt, majd pénzt, adományt vett elő, és szépen letette.
Majd lassan visszamentünk a fesztiválra, ahol elkezdődött az ebédszünet. A konyhában már napok óta készültek a vendégekre, még minket is vendégül láttak. Igaz kezdetben kicsit ódszkodtam enni, pedig a többiek bementek. Egy idős szerzetes odajött hozzám, elkezdtünk beszélgetni, majd megkérdezte, ettem-e. Mikor bevallottam, hogy nem, szigorúan beteremtett a többiek után. Hát, asszem ritkán ettem ilyen finomat. Nagy kondérok voltak a konyhában a földön, onnan kellett magamnak szedni, amit jónak láttam.
Persze mikor látták, csak kicsit merek venni, odajöttek, jól megpakolták a tányéromat. Béláék addigra már repetáztak, meg jót derültek rajtam.
A konyháról egy felelős szerzetes gondoskodik. Meglepődtem, mikor megszólalt a mobilja, és elkezdett telefonálni. Na a Nyugat gyorsan terjed erre is.
Mire megebédeltünk, újra kezdődött a szerzetesek készülődése a délutáni táncra. Mivel csak páran voltunk, Zoli segítségével beosontunk a terembe, nagy szerencsénk volt, mert észrevétlenül pár lopott képet elcsíptünk a szerzetesek öltözködése, készülődése közben. Nagyszerű élmény volt őket látni, ahogy egymást segítik, viccelődnek, veszik fel a maszkot. Ez egy olyan személyes dolog, ami nagyon ritkán engedtetik meg. De nem akartunk tiszteletlenek lenni, így hamar kijöttünk.
A délutánt már mi is a téren élveztük végig. Gyönyörű idő volt, ügyes volt az időjárásért felelős varázsló. Az emelvényen ültek a lámák, és a gyerekek. Itt is pár gyereknél fellelhető volt mobil, fotóztak ők is vele.
 |
| Paparazzik |
Megfogó volt, ahogy teljes átéléssel előadták évek óta betanult táncukat a szerzetesek. Látszott, minden mozdulat előre kidolgozott, begyakorolt volt számukra.
Megszokott, hogy adományokat is gyűjtenek az előadás során. Egy fekete maszkba öltözött férfi fehér sállal megy körbe, és akinek a nyakába teszi a sálat, annak illik hozzájárulni a budget-hez. Tomi is kiválasztott lett, igaz biztos nem is rejtőzködött.
Majd mikor véget értek a játékok, ki-ki gyalogszerrel, vagy busszal visszaindult a szállásra. Mi páran felmentünk a hegyre, szerettük volna megfotózni a csorteneket és a falut naplementében. Ide már csak páran vállalkoztunk. Nem volt könnyű megmászni a hegyet, újra éreztük, hogy azért elég rendesen oxigénszegény a levegő.
Estefelé még összefutottam kedvenc lámámmal, éppen hazafelé tartott a nehéz nap után. Remélem még sokáig fog élni, látszott rajta, mennyire nyugodt, kiegyensúlyozott, és boldog.
Számunkra is fárasztó nap volt, szokásos kis vacsora, beszélgetés után, hamar ágyba kerültünk, mert korai indulás volt másnapra is programozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése